Szent Klára művei és életének forrásai

II. rész Szent Klára művei

Szent Klára regulája

[Ince püspök, Isten szolgáinak szolgája, Krisztusban szeretett leányainak, Klára apátnőnek és az assisibéli San Damiano monostor többi nővérének, köszöntésétés apostoli áldását küldi. Helyeselni szokta az Apostoli Szentszék a jámborszándékot, és a hozzá folyamodók illő kívánságait jóakaratú pártfogásában részesíti. Mivel hogy eljutott hozzánk a ti alázatos kérelmetek, miszerint lelki egységben és a fölséges szegénység fogadalmában közösségileg akartok élni, amihez boldogságos Ferenc adott nektek életszabályt, amit ti önként elfogadtatok, s amit tisztelendő testvérünk, az ostiai és velletrei püspök jóváhagyásra jónak ítélt, s mely apüspök által szerkesztett levélben bővebben benne foglaltatik, mi igyekeztünkezt apostoli tekintélyünkkel megerősíteni. Ezért tehát jámbor kéréseteknek engedve, amit már ugyanezen püspök hitelesített és elismert, azt apostoli tekintélyünkkel számotokra megerősítjük és jelen iratunkkal védelmünkbe vesszük; a fent említettírást teljes egészében, szó szerint jelen levelünkbe belevesszük, amely ígyhangzik:
Rainaldus, Isten irgalmából ostiai és velletrei püspök, Krisztusban kedves anyjának és leányának, Klára úrnőnek, az assisi San Damiano apátnőjének és nővéreinek,a jelenvalóknak éppúgy mint az eljövendőknek üdvözletét és atyai áldását küldi. Mivel hogy ti, Krisztusban szeretett leányaim, a világ pompáját és gyönyörűségeit megvetettétek, és azt választottátok, hogy testileg elzárva^[1] éltek és szegénységben szolgáltok a legfőbb Úrnak, Krisztusnak és az ő szentséges Anyjának nyomdokait követvén, hogy így szabad lélekkel az Úrnak szolgálhassatok, mi az Úrban ajánlvána ti szent elhatározásotokat,^[2] kéréseiteket és szent kívánságaitokat szívesen igyekszünk atyai érzéssel jóakaratú pártfogásban részesíteni. Ezért jámbor kéréseteknek engedve, az életformát, a szent egység és a fölséges szegénység módját, melyet boldogságos atyátok, Szent Ferenc szóban és írásban megtartás végett rátok bízott, s amit jelen iratunktartalmaz, a Pápa úr és a mi tekintélyünkkel mindannyiótoknak, a monostorba utánatok lépőknek örökre megerősítjük és jelen iratunkkal védelmünkbe vesszük. Az életforma ez:]

@1">1. Az Úr nevében! Kezdődik a Szegény Nővérek életformája

¹A Szegény Nővérek boldog Ferenc által alapított Rendjének életformája ez: ²tartsák meg a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. ³Klára, Krisztus méltatlan szolgálója és szentséges Ferenc atya kicsiny palántája, engedelmességet és hódolatot ígér Ince pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Egyháznak. ⁴És ahogy megtérésének kezdetén nővéreivel együtt engedelmességet ígért boldogságos Ferencnek,^[3] úgy ígéri neki, hogy hűségesen szolgál utódainak. ⁵A többi nővér pedig boldogságos Ferenc utódainak és Klára nővérnek és a többi kánonilag megválasztott apátnőnek és utódainak tartozik engedelmességgel.^[4]

@2">2. Azokról, akik el akarják fogadni ezt az életformát, és felvételük rendjéről

¹Ha valaki isteni sugallatra el akarja fogadni ezt az életformát és kérésével hozzánk fordul, az apátnő köteles minden nővér beleegyezését kérni. ²És ha a többség beleegyezik, és megvan bíboros protektorunk engedélye, felveheti őt. ³És ha az apátnő jónak látja fogadni őt, szorgalmasan kérdezze vagy kérdeztesse ki a katolikus hitről és az Egyház szentségeiről. ⁴És ha mindezt hiszi és kész hűségesen megvallani és mindhalálig szilárdan megtartani, ⁵és ha nincs férje, vagy ha van, már előbb szerzetbe lépett vagy önmegtartóztatást fogadott a megyéspüspök engedélyével, és ha nem akadályozza magas kor, betegség, vagy túlságos együgyűség ennek az életnek a megtartására,^{[5] 6}gondosan tárják fel neki életünk mibenlétét. ⁷Ha alkalmas, adjákeléje a szent evangélium szavait, hogy menjen és adja el mindenét, és azokat igyekezzen a szegények közt szétosztani. ⁸Ha ezt nem teheti, a jószándék is elegendő. ⁹És óvakodjon az apátnő és nővérei, hogy bele ne ártsák magukat anyagi ügyeinek intézésébe, úgyhogy szabadon tehesse dolgaival, amit az Úr sugall neki. ¹⁰Ha mégis tanácsot kér, küldjék megbízható és istenfélő emberekhez, hogy azok tanácsával ossza szét javait a szegények között. ¹¹Majd miután körbevágta haját és levetette a világi ruhát, adjanak neki három habitust és egy köpenyt. ¹²Ettől fogva nem szabad neki a monostorból hasznos, ésszerű, nyilvánvaló és valószínű ok nélkül távoznia.^{[6] 13}A próbaév leteltével fogadják fel az engedelmességre, ígéretét véve, hogy élete végéig megtartja szegénységünk életformáját. ¹⁴A próbaidő alatt senki se kapja meg a fátylat. ¹⁵A könnyebbség és a tisztesség kedvéért a szolgálat és a munka során a nővérek hordhatnak rövidebb köpenyt. ¹⁶Az apátnő körültekintően gondoskodjon ruházatukról kinek-kinek szükséglete, a hely, az évszak és a hidegebb vidékek szerint, ahogy a szükség miatt jónak látja. ¹⁷A monostorba felvett kiskorú fiatal lányok haját vágják körbe és a világi ruha levetése után öltöztessék be szerzetesi ruhába, ahogy az apátnőjónak látja. ¹⁸Amikor elérik a nagykorúságot, öltöztessék be őket úgy, ahogy a többieket, s tegyenek fogadalmat. ¹⁹Számukra és a többi újoncszámára az apátnő gondoskodjon mesternőről a monostor legmegbízhatóbb nővérei közül, ²⁰aki szeretettel képezze őket a fogadalmunk szerinti szent szerzetesi életre és tisztességes erkölcsre. ²¹Amikor monostoron kívüli szolgálatra jelentkező nővéreket vizsgálnak meg és vesznek fel, az előbbi módon járjanakel. ²²Ezek a nővérek hordhatnak cipőt. ²³Senki olyan ne lakjon velünk együtt a monostorban, akit nem a fogadalmunk szerinti módon vettek fel. ²⁴És a szentséges és szeretett kisded szerelméért, akit pólyába takartak és jászolba fektettek, és szent anyja szerelméért intem, könyörögve kérem és buzdítom nővéreimet, hogy szegényes ruhát hordjanak.^[7]

@3">3. A szent zsolozsmáról és a böjtről, a szentgyónásról és a szentáldozásról

¹Az olvasni tudó nővérek a szent zsolozsmát a Kisebb Testvérek szokása szerint végezzék,^{[8] 2}ezért lehet nekik breviáriumuk, amit éneklés nélkül olvassanak. ³Akik pedig ésszerű ok miatt nem tudják olvasva elmondani imaóráikat, a többi nővérek módjára imádkozhatják a Miatyánkot. ⁴Akik pedig nem tudnak olvasni, Matutinumra mondjanak huszonnégy Miatyánkot, Laudesre ötöt, a Prima, Tertia, Sexta és Nona imaórában hetet, Vecsernyére tizenkettőt, Kompletóriumra hetet. ⁵A megholtakért még imádkozzanak a Vecsernyében hét Miatyánkot az Adj Uram örök nyugodalmat fohásszal, a Matutinumra pedig tizenkettőt, ⁶míg az olvasni tudó nővérek végezzék a halotti zsolozsmát. ⁷Mikor pedig monostorunk valamelyik nővére meghal, imádkozzanak ötven Miatyánkot. ⁸A nővérek minden időben böjtöljenek. ⁹Az Úr születésének ünnepén viszont, bármilyen napra esik is, kétszer jóllakhatnak. ¹⁰A fiatalokra, gyöngékre és a monostoron kívül szolgálókra ez úgy vonatkozik, ahogy az apátnő irgalommal kiszabja nekik.^{[9] 11}Nyilvánvalószükség esetén pedig egyáltalán nincsenek testi böjtre kötelezve a nővérek.^{[10] 12}Évente legalább tizenkétszer gyónjanak az apátnő engedélyével. ¹³Ennek során vigyázzanak, hogy csak a gyónáshoz és lelkük üdvösségéhez tartozó dolgokról beszéljenek. ¹⁴Hétszer áldozzanak, az Úr születésének ünnepén, Nagycsütörtökön, Húsvétkor, Pünkösdkor, Nagyboldogasszonykor, Szent Ferenc ünnepén és Mindenszentek ünnepén. ¹⁵Az egészséges vagy beteg nővérek áldozása érdekében egy káplán misézhet a monostorban.^[11]

@4">4. Az apátnő megválasztásáról és kötelességeiről, a káptalanról, a tisztségviselőkről és a tanácsadókról

¹Az apátnő megválasztásakor a nővérek kötelesek betartani a kánoni formát.²Mielőbb gondoskodjanak azonban arról, hogy jelen legyen a Kisebb Testvérek Rendjének minister generálisa vagy provinciálisa, ³aki Isten szavávala teljes egyetértésre és a közösség javára vezesse őket az eljövendő választásokban. ⁴És csak fogadalmast válasszanak meg. ⁵Ha pedig nem fogadalmast választanak meg vagy tesznek meg apátnőnek, ne engedelmeskedjenek neki mindaddig, amíg le nem tette szegénységünk életformájára a fogadalmat. ⁶Halála után válasszanak másik apátnőt. ⁷És ha a nővérek összessége valaha úgy látná, hogy az apátnő nem alkalmas többé a nővérek szolgálatára és közös javának munkálására, a nevezett nővérek a fent leírt módon kötelesek mihamarabb mást választani maguknak apátnőül és anyául. ⁸Akit pedig megválasztanak, az fontolja meg, milyen terhet vett magára, és ki előtt kell majd számot adnia a rábízott nyájról. ⁹Igyekezzék másokat inkább erényeivel és szent erkölcseivel kormányozni, semmint hivatalából (fakadó hatalmával),^[12] hogy így a nővérek, akiket az ő példája késztet, inkább szeretetből engedelmeskedjenek neki, mint félelemből.^{[13] 10}Óvakodjona kivételező szeretettől, nehogy, míg egyeseket jobban kedvel, minden nővérben botrányt okozzon. ¹¹Vigasztalja a szenvedőket. ¹²Legyen végsőmenedéke a kísértést szenvedőknek, nehogy kétségbeesésre adják fejüket a gyöngék, mert nála nem találtak orvoslásra. ¹³Tartsa meg mindenben a közös életet, különösen a templomban, a dormitóriumban, az ebédlőben, a betegszobán és a ruházkodásban. ¹⁴Ezt ugyanígy be kell tartania helyettesének^[14] is. ¹⁵Legalább hetente egyszer az apátnő köteles összehívni nővéreit káptalanra. ¹⁶Itt ő is és a nővérek is alázattal vallják meg a közösélet ellen elkövetett nyilvános vétkeiket és hanyagságaikat. ¹⁷Amit pedig meg kell tárgyalni a monostor haszna és tisztessége szempontjából, azt ott beszélje meg összes nővérével. ¹⁸Ugyanis gyakran a kisebbnek nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb.^{[15] 19}Ne csináljanak súlyos adósságot a nővérek beleegyezése és nyilvánvaló szükség nélkül, és akkor is csak közvetítő útján. ²⁰Óvakodjon az apátnő és minden nővére, hogy a monostorban valamit is raktározásra elfogadjanak. ²¹Ebből gyakran támad zavar és botrány. ²²A monostor minden tisztségviselőjét az összes nővér közös beleegyezésével válasszák meg, hogy megőrizzék a kölcsönös szeretet és béke egységét. ²³Így legalább nyolc nővért válasszanak a megbízhatóbbak közül, akiknek tanácsát az apátnő mindig ki kell hogy kérje mindabban, amit életformánk megkíván. ²⁴Ha a nővérek hasznosnak és sürgősnek látják, el lehet és el is kell mozdítaniuk a tisztségviselőket és tanácsadókat,^[16] helyükre újakatválasztva.^[17]

@5">5. A csendről, a beszélőről és a rácsról

¹A monostoron kívül szolgálók kivételével a nővérek Kompletóriumtól egészen Terciáig tartsák meg a csendet. ²Mindig hallgassanak a templomban, a dormitóriumban és az ebédlőben étkezések alatt. ³A betegszobán azonban a betegek felüdülésére és szolgálatára mindig szabad módjával beszélni. ⁴Amikor szükséges, mindig és mindenütt szabad röviden és halkan szót váltani.^{[18] 5}A nővéreknek nem szabad beszélniük a beszélőnél vagy a rácsnál az apátnő vagy helyettesének engedélye nélkül. ⁶Aki pedig engedélyt kapott, hogy a beszélőnél beszéljen, csak akkor tegye, ha jelen van és hallja két másik nővér is. ⁷A rácshoz pedig senki ne merjen odamenni, csak ha jelen van legalább három nővér a nyolc tanácsadó közül, akiket az összes nővér választott meg az apátnő tanácsául. ⁸A beszélgetésnek ezt a rendjét az apátnő és helyettese is köteles betartani.^{[19] 9}Ez a rácsnál igen ritkán, a kapunál pedig soha ne történjen. ¹⁰Ehhez a rácshoz akasszanak belülről függönyt, amit csak akkor húzzanak el, ha Isten szavát hallgatják, vagy ha valaki valakivel beszél. ¹¹A rácson legyen egy faajtó, azon két különböző zár, retesz és pánt vasból, ¹²amit éjjelre két kulccsal zárjanak be, melyek közül egy az apátnőnél, egy pedig a sekrestyésnél legyen. ¹³Az ajtó legyen mindig zárva, kivéve ha istentiszteleten vesznek részt, vagy a fenti okok közülvalamelyik fennáll. ¹⁴Napkelte előtt vagy napnyugta után senkinek sem szabad a rácsnál beszélnie. ¹⁵A beszélőn mindig maradjon fenn belülről behúzva a függöny. ¹⁶Szent Márton böjtjében és a Nagyböjtben senki ne beszéljen a beszélőnél, ¹⁷legfeljebb pappal gyónáskor vagy más nyilvánvaló szükség esetén, ami az apátnő vagy helyettesének belátására van bízva.

@6">6. Lemondás minden tulajdonról

¹Miután a fölséges mennyei Atya kegyelmével méltóztatta megvilágosítani szívemet, hogy boldogságos Szent Ferenc atyánk megtérése után nem sokkal példájára és tanítására bűnbánatot tartsak, nővéreimmel együtt önként engedelmességet fogadtam neki. ²Látta pedig a boldogságos szent atya, hogy nem félünk semmilyen szegénységtől, munkától, megpróbáltatástól, ínségtől és a világ megvetésétől, sőt ezeket még nagyobb gyönyörűségnek tartjuk, részvéttől indíttatva a következő életmódot írta nekünk:
³Mivel a szent evangélium szerinti tökéletes élet választásával isteni sugallatra a magasságbeli, fölséges király, a mennyei Atya leányaivá és szolgálóivá lettetek és eljegyeztétek magatokat a Szentlélekkel, ⁴akarom, s ezennel a magam és testvéreim nevében ígérem is, hogy éppoly szeretettel fogok rólatok gondoskodni és éppoly odaadással törődök veletek, mint ővelük.
⁵Ezt, amíg csak élt, hűségesen meg is tartotta, és akarta, hogy testvérei is megtartsák. ⁶És hogy soha ne térjünk el a legszentebb szegénységtől, amit elkezdtünk, és az utánunk jövők se, nem sokkal halála előtt ezt a végakaratát hagyta ránk:
⁷Én, kicsiny Ferenc testvér, követni akarom a mi magasságbeli Urunknak, Jézus Krisztusnak és az ő szentséges Anyjának életét és szegénységét, s ebben a szándékomban mindvégig ki akarok tartani. ⁸És kérlek benneteket, úrnőimet, s ezt tanácsolom nektek, hogy mindig ebben a szentséges életmódban és szegénységben éljetek. ⁹És nagyon vigyázzatok, nehogy valakinek a szavára vagy tanácsára valaha is eltérjetek tőle.
¹⁰És ahogy én mindig ügyeltem arra, hogy nővéreimmel együtt megőrizzem a szent szegénységet, amit az Úristennek és boldogságos Ferencnek megígértünk, ¹¹úgy kötelesek az apátnők is, akik a hivatalban engem követnek, valamint az összes nővérek ezt mindvégig sértetlenül megtartani. ¹²Azt ugyanis, hogy ne fogadjanak el és ne is legyen nekik tulajdonuk és vagyonuk, se közvetlenül, se közvetítő személy útján, ¹³se bármi olyasmijük, ami józan ésszel tulajdonnak mondható; ¹⁴csak annyi földjük, amennyi a monostor boldogulásához és nyugalmához szükséges. ¹⁵Ezt a földet pedig csak a maguk szükségletére műveljék mint kertet.^[20]

@7">7. A dolgozás módjáról

¹Azok a nővérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, Tercia után foglalkozzanak tisztességes és közhasznú munkával, hűségesen és odaadással, ²úgy, hogy távol tartva a lélek ellenségét, a henyélést, ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, amit minden más földi dolognak csak szolgálnia szabad. ³Amit pedig kezükkel végeznek, azt az apátnő vagy a helyettese a káptalanon mindenki jelenlétében szabja meg. ⁴Ugyanígy kell tenniük, ha valakitől a nővérek szükségleteire alamizsna érkezik, hogy közösen megemlékezzenek az adományozóról. ⁵Mindezt az apátnő vagy helyettese ossza el a tanácsadók bevonásával a közösség hasznára.^[21]

@8">8. Hogy a nővérek semmit se sajátítsanak ki, az alamizsnagyűjtésről és a betegnővérekről

¹A nővérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet ²és mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni. ³És nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön. ⁴A fönséges szegénységnek ez a magassága avatott titeket, kedves nővéreim, a mennyek országának örököseivé és királynőivé, földi kincsekben szegénnyé tett, s erényekben magasra emelt. ⁵Ez legyen a ti osztályrészetek, mely elvezet az élők földjére. ⁶Ehhez teljes mértékben ragaszkodva, szeretett nővéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus és az ő szent anyja nevéért az égvilágon semmi mást ne kívánjatok birtokolni. ⁷Egyik nővérnek sem szabad az apátnő engedélyenélkül levelet küldenie vagy bármit kapnia, vagy a monostoron kívülre juttatnia.^{[22] 8}Semmije ne legyen, amit az apátnő nem ad vagy enged.^{[23] 9}Ha szüleitől vagy másoktól érkezik számára valami, az apátnő adassa oda neki.^{[24] 10}Ha szüksége van rá, használhatja; ha nem, szeretettel adja át olyannak, akinek kell. ¹¹Ha azonban pénzt kap, az apátnő rendelkezzen fölötte a tanácsadók bevonásával, a nővér szükségletét figyelembe véve. ¹²Ami a beteg nővéreket illeti, az apátnő szigorúan köteles orvosi tanácsról, élelemről és minden más szükséges dologról közvetlenül vagy más nővér által tájékozódni ¹³és a hely lehetőségei szerint szeretettel és irgalommal gondoskodni. ¹⁴Mert mindenki úgy köteles ellátni és szolgálni beteg nővéreit, mint ahogy maga is szeretné, hogy neki szolgáljanak, ha ő megbetegednék. ¹⁵Az egyik nővér nyugodtan tárja felszükségletét a másik előtt, ¹⁶mert ha az anya táplálja és szereti test szerinti leányát, milyen gondos szeretettel kell szeretnie és táplálnia kinek-kinek lélek szerinti nővérét. ¹⁷A betegek szalmazsákon feküdjenek, fejük alá pedig tollpárnát tegyenek. ¹⁸Akinek lepedőre vagy takaróra van szüksége, az használhat. ¹⁹A betegek röviden válaszolhatnak egy-két jó szóval azoknak, akik őket a monostorban meglátogatják. ²⁰A többi nővér viszont csak akkor beszélhet a monostorba beengedett személyekkel, ha jelen van és hallja őket két megbízható nővér, akiket az apátnő vagy helyettese jelölt ki. ²¹A beszélgetésnek ezt a módját az apátnő és helyettese is köteles betartani.^[25]

@9">9. A vétkező nővérekre kiszabott penitenciáról, és a monostoron kívül szolgálónővérekről

¹Ha valamelyik nővér az ellenség incselkedéséből halálosan vétkezik az életforma ellen, amit megfogadtunk, s ha az apátnő vagy más nővér kétszer-háromszor figyelmeztette ²és nem javult meg, ugyanannyi napig, amíg csökönyös, az ebédlő földjén kenyeret és vizet egyen az összes nővér előtt, ³s ha az apátnő jónak látja, súlyosabb büntetéssel is sújtható.^{[26] 4}Amíg kitart csökönyösségében, imádkozzanak az Úrhoz, hogy világosítsa meg szívét a bűnbánattartásra.⁵Az apátnőnek és nővéreinek pedig vigyázniuk kell, hogy más bűne miatt haragra ne gerjedjenek, se fel ne induljanak, mert a harag és a felindulás bennük is, másokban is akadályozza a szeretetet. ⁶Ha megtörténik, amitől Isten mentsen, hogy két nővér között szóváltásra vagy tettlegességre kerül sor, ami felindulást vagy botrányt okoz, ⁷akkor az, aki az okot adta, azonnal, még mielőtt dicsérete áldozatát bemutatná az Úrnak, alázatosan boruljon a másik lába elé bocsánatot kérve,^{[27] 8}sőt, egyszerűen kérje, hogy járjon közbe érte az Úrnál megbocsátásért. ⁹Az pedig ne feledje az Úr szavait: Ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak, mennyei Atyátok se bocsátja meg nektek bűneiteket; ¹⁰nagylelkűen bocsássa meg nővére minden ellene elkövetett bűnét. ¹¹A monostoron kívül szolgálónővérek ne maradjanak el sok ideig, ha erre nyilvánvaló szükség nem kényszerítiőket. ¹²És viselkedjenek tisztességesen és beszéljenek keveset, mindazok épülésére, akik látják őket. ¹³Szigorúan óvakodjanak attól, hogy másokkal gyanús társalgást vagy tanácskozást folytassanak. ¹⁴Ne legyenek komáik se férfiaknak, se nőknek, nehogy ebből szóbeszéd vagy zavar támadjon. ¹⁵Ne merészeljék a világ pletykáit behozni a monostorba.^{[28] 16}És szigorúan köteleseka monostoron kívül mindarról hallgatni, ami a monostoron belül elhangzik vagy történik, és ami valamilyen botrányt szülhetne. ¹⁷Ha valaki e két utóbbi közül valamelyik ellen történetesen vét, az apátnő bölcsessége alapján szabjon ki neki irgalmasan elégtételt. ¹⁸Ha azonban ez bűnös szokássá válik, a bűn jellege szerint az apátnő a tanácsadók bevonásával szabjon ki neki elégtételt.^[29]

10. A nővérek figyelmeztetéséről és megfeddéséről

¹Az apátnő intse és látogassa nővéreit, alázatosan és szeretettel feddje meg őket, ne parancsoljon nekik semmit, ami lelkiismeretük vagy fogadalmunk formája ellen van. ²Az alattvaló nővérek pedig emlékezzenek arra, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. ³Ezért kötelesek szigorúan engedelmeskedni apátnőiknek mindabban, aminek megtartását megígérték az Úrnak, s ami nincs a lelkiismeret és fogadalmunk ellen. ⁴Az apátnő pedig olyan szívélyesen bánjon velük, hogy azok úgy merjenek hozzá szólni és vele érintkezni, mint úrnők szoktak szolgálóikkal. ⁵Mert úgy kell lennie, hogy az apátnő minden nővér szolgálója legyen. ⁶A nővéreket pedig intem és buzdítom az Úr Jézus Krisztusban, hogy óvakodjanak minden felfuvalkodottságtól, hiú dicsekvéstől, irigységtől, fösvénységtől, e világ gondjától és aggódásától, megszólástól és zúgolódástól, veszekedéstől és széthúzástól. ⁷Inkább arra legyen mindig gondjuk, hogy ápolják egymás közt a kölcsönös szeretet egységét, amely a tökéletesség köteléke. ⁸A tudományban járatlanok ne törjék magukat tudományok után. ⁹Ügyeljenek viszont, hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr lelkének és szent működésének birtoklására, ¹⁰hozzá mindig tiszta szívvel imádkozni, alázatosságot, az üldözésben és betegségben béketűrést tanúsítani ¹⁰és szeretni azokat, akik üldöznek, dorgálnak és vádolnak bennünket, ¹²mert az Úr mondja: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. ¹³Aki pedig mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.^[30]

11. A klauzúra megtartásáról

¹A portásnővér érett erkölcsű és megbízható legyen, megfelelő korú, s nappal egy nyitott, ajtó nélküli cellában tartózkodjon. ²Jelöljenek ki neki egy alkalmas társat is, aki szükség esetén mindenben helyettesíti őt.³Legyen a faajtón két különböző zár, retesz és pánt vasból, ⁴amit éjjelre két kulccsal zárjanak be, melyek közül egy az apátnőnél, egy pedig a portásnővérnél legyen. ⁵Az ajtót nappal ne nagyon hagyják őrizet nélkül, s egy kulcsra legyen mindig zárva. ⁶Gondosan őrizkedjenek azonban és figyeljenek, nehogy az ajtó nyitva álljon, kivéve ha ésszerű ok másként nem ajánlja. ⁷Ne nyissák ki akárkinek, aki bekopog, csak akinek a Szentatya vagy bíboros protektorunk megengedte. ⁸Ne engedjenek belépni senkit napkelte előtt vagy bennmaradni napszállta után, kivéve ha valamilyen nyilvánvaló, ésszerű és elkerülhetetlen ok meg nem követeli. ⁹Ha az apátnő beiktatására vagy valamelyik nővér fogadalmára, vagy más oknál fogva egy püspök engedélyt kap, hogy misét celebráljon a monostorban, érje be minél kisebb számú és minél megbízhatóbb kísérettel és személyzettel. ¹⁰Ha pedig valamilyen munka elvégzéséhezbe kell valakit engedni a monostorba, az apátnő gondosan állítson a kapuhoz egy megfelelő személyt, ¹¹aki csak annak nyitja ki azt, aki a munkát végzi. ¹²Az összes nővér nagyon vigyázzon, hogy ilyenkor a belépők meg ne lássák.

12. A vizitátor, a lelkész és a bíboros protektor

¹Vizitátorunk mindig a Kisebb Testvérek Rendjéből való legyen, bíborosunk akarata és parancsa szerint. ²Olyan legyen, akinek becsületességéről és erkölcsösségéről teljes mértékben meg vannak győződve. ³Az ő dolga az, hogy főben és tagokban egyaránt kijavítsa az életmódunk - amire fogadalmunk kötelez - ellen elkövetett kihágásokat. ⁴Nyilvános helyen állva, mindenki szeme láttára beszélhet csoportokkal és egyénekkel mindarról, ami a vizitáció dolgához tartozik, aszerint, ahogy jónak látja. ⁷Ugyanígy kérjük a Kisebb Testvérek Rendjét, hogy Isten és Szent Ferenc jóságára tekintettel, szíveskedjenek adni ⁵egy lelkészt egy klerikus társsal, aki jóhírű és kipróbált erkölcsű, és két szentéletű és jóerkölcsű laikus testvért, ⁶hogy segítsenek szegénységünkben, ahogy irgalmasan eddig is tették^{[31] 8}A lelkésznek társa nélkül nem szabad belépnie a monostorba. ⁹Ha bejöttek, nyilvános helyen tartózkodjanak, hogy mindig lássák egymást és mások is őket. ¹⁰Abból a célból is be szabad lépniük, hogy meggyóntassák és megáldoztassák a beszélőhöz lemenni nem tudó betegeket, feladják nekik a betegek szentségét, és végezzék a haldoklókért szóló imát. ¹¹Az apátnő belátására van bízva, hogy hogyan választja meg a szükséges és alkalmas személyeket a temetésekre, ünnepi gyászmisékre, sírok megásására, felnyitására vagy kibővítésére.
¹²Mindezek megtartása érdekében a nővérek mindig kötelesek kormányzójuknak, pártfogójuknak és javítójuknak elfogadni a római Egyház bíborosát, akit a Pápa úr erre a célra a Kisebb Testvéreknek kijelöl, ¹³hogy így mindenkor alárendeltjei és alattvalói maradjunk a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitben, és mindhalálig megtartsuk a mi Urunk Jézus Krisztus és szent Anyjának szegénységét, alázatosságát, és a szent evangéliumot, amit erősen megfogadtunk.^[32]

[Kelt Perugiában, (1252) szeptember 16-án, IV. Ince pápa úr uralkodásának tizedik évében.
Senkinek sem szabad tehát ezt a megerősítő iratunkat megsértenie, vagy annak vakmerő szándékkal ellenszegülnie. Ha valaki ezt mégis megkísérelné, a mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak haragját vonja magára.
Kelt Assisiben, (1253) augusztus 9-én, uralkodásunk tizenegyedik évében.]

Szent Klára végrendelete

Szent Klára áldása

Ferenchez hasonlóan Klára is áldással búcsúzik nővéreitől. Ő is a Számok könyvénekmózesi áldását használja fel, majd ünnepélyes formában emlékezik meg nővéreiről.A latin eredetit lásd Claire d'Assise: Écrits, 186-188. old. Fordította Berhidai Lajos.

¹Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
²Áldjon meg benneteket az Úr és őrizzen meg titeket.
³Mutassa meg nektek orcáját és könyörüljön rajtatok.
⁴Fordítsa felétek arcát és adjon nektek,
nővéreimnek és leányaimnak, békességet, ⁵és mindazoknak, akik közétek jönnek és meg is maradnak közösségetekben, és a többi most élő és eljövendő nővérnek is, akik mindvégig állhatatosan kitartanak a szegény úrnők monostoraiban.
⁶Én, Klára, Krisztus szolgálója, boldogságos Szent Ferenc atyánk kicsiny palántája és bár méltatlanul, a ti és a többi szegény nővér nénje és édesanyja, ⁷kérem a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát, Szentséges Szülőjének, Szűz Máriának, Szent Mihály arkangyalnak, Isten minden szent angyalainak, boldog Ferenc atyánknak, minden szent férfiúnak és nőnek közbenjárását, ⁸hogy ő, a mennyei Atya adja meg nektek és erősítse is meg rajtatok ezt a szentséges áldást a mennyben és a földön: ⁹a földön, a küzdő Egyház szolgái és szolgálói között, sokszorozza meg bennetek kegyelmét és erejét, ¹⁰a mennyben pedig, a győzelmes Egyház szent férfiai és szent asszonyai között, magasztaljon fel és dicsőítsen meg benneteket.
¹¹Megáldalak titeket életemben és halálom után is - ahogy erőmből telik, sőt még annál is jobban, - minden áldással, ¹²amivel az irgalmasság Atyja megáldotta és megáldja fiait és leányait a mennyben és a földön, ¹³és ahogy a lelki atya és anya megáldotta és megáldja lelki fiait és leányait. Ámen.
¹⁴Mindig szeressétek Istent, lelketeket és összes nővéreitek lelkét,¹⁵ és mindig gondosan tartsátok meg azt, amit az Úrnak megígértetek.
¹⁶Az Úr legyen veletek mindenkor, és adja meg, hogy ti is mindig ővele legyetek. Ámen.

Szent Klára levelei Prágai Szent Ágneshez

Klára 1234-ben kezd levelezésbe Prágai Ágnessel (1205-1282). Ágnes I. Ottokár(1198-1230) cseh király lánya, III. Béla unokája. Boleszláv lengyel herceghez, Henrik német királyhoz, II. Frigyes császárhoz, majd pedig III. Henrik angol királyhoz akarták férjhez adni. Prágában monostort alapított a Szegény Úrnőknek. Klára keresi meg őt levélben, amikor hírét veszi, hogy Ágnes 1234 Pünkösdjén a Szegény Úrnők közé lépett. Szemlélődésben letisztuló tehetségével Klára úgy ír latinul, mintha terítőt hímezne valakinek.
A levelek története meglehetősen változatos. Eredeti példányaikat minden bizonnyal Ágnes prágai monostorában őrizték. Ott azonban legkésőbb a XV. század elején áldozatul estek a huszita háborúknak. Nyomtatásban legkorábban 1668-ban jelentek meg az Acta Sanctorumban. Hitelességük azonban olyan gyöngén volt dokumentálva, hogy sokan emiatt kétségbe vonták. Végre az angol W. Setonnak, Szent Ágnes élete legszorgalmasabb kutatójának sikerült a bambergi királyi könyvtár E.VII. 19.sz. kódexének lapjairól kiásnia a levelek német fordítását. A kézirat korát megközelítő pontossággal a XIV. század végére állapították meg. További kutatásai nyomán még négy más kódexben sikerült megtalálnia a levelek német szövegét, melyet azután megfelelő bevezetés és jegyzetek kíséretében nyomtatásban is közzétett.^[1] Seton nem is sejtette, hogy mialatt ő a német fordításokat kutatta, azalatt a levelek latin szövege is előkerült. Achilles Ratti, akkor a milánói Ambrosiana prefektusa, a későbbi XI. Pius pápa, 1896-ban egy cseh eredetű kódexben, mely Szent Ágnes életére vonatkozó feljegyzéseket tartalmazott, a leveleknek egy igen régi, megközelítőleg 1280-1330-ra, tehát szinte Ágnes életére visszanyúló latin másolatát találta meg. Mivel azonban felfedezését nem sietett publikálni, Seton csak később és kerülő úton értesült róla. Így a felfedező a pápa előzetes hozzájárulásával csak 1924-ben jutott abba a helyzetbe, hogy a levelek immár hitelesnek és véglegesnek minősíthető szövegét a tudós világ elé tárja.^[2]
Az újabb kutatások nagyjából tisztázták az egyes levelek keletkezésének valószínű idejét is. Az első levél minden valószínűség szerint 1234 pünkösd ünnepén íródott, mert dicséri benne Ágnes elhatározását, hogy a földi király helyett a mennyei jegyest választotta. Erre mutat az is, hogy a levél hangja még távolról sem olyan bizalmas és közvetlen, mint a későbbieké; még inkább a király lányának, mint Krisztus Jegyesének szól. Hasonlóan a megszólításban is a bizalmas "Te" helyett még a hivatalos "Ön" -t használja. A második levél dátumára döntő érv, hogy Klára még mint a Rend minister generalisáról beszél Illés testvérről. Ebből következik, hogy a levélnek legkésőbb 1234 és 1239 között kellett íródnia. A nagyobb valószínűség a korábbi dátum mellett szól. Erre következtethetünk a harmadik levél valószínű dátumából is. Ebből ugyanis arról értesülünk, hogy Ágnes 1238 elején a San Damianóban kialakult böjt engedélyezését kérte a maga és nővérei számára, amit azonban Gergely pápa 1238. május 11-én kelt bullájával, ha nem is kifejezetten, de burkolt formában elutasított. Végül az utolsó levél keletkezési idejét a szent életének utolsó fél évére kell tennünk. A hosszú hallgatást Klára gyakori betegeskedésével és az utak bizonytalanságával okolja meg. De az sincs kizárva, hogy a két szent a fennmaradt négyen kívül több levelet is váltott egymással. Ágnes Legendájának szavai legalábbis erre engednek következtetni: "Klára sok kedves hangú levelet írt neki, melyekben anyai szeretettel köszöntötte és vigasztalta a fejedelmi származású hölgyet." Ezeknek a leveleknek egyrésze azonban, talán túlnyomó többsége, éppúgy, mint Ágnesnek Klárához intézett sorai, idővel elkallódtak.
Klára ezekben a levelekben tár fel a legtöbbet abból, ami miatt a Második Rend életformáját "szemlélődőnek" nevezik. A Regulában csak két mondatban foglalja ezt össze (7,2 és 10,2), itt viszont, közvetlenebb hangon, mélyebb belső tapasztalatot sejtet. Így például a 2. levél 18-23. verseiből a szemlélődésnek ez a "módszere" rajzolódik ki: 1. az akarat és az érzés lendületével szegénnyé válni, átölelni a szenvedő Krisztust; 2. egész lényünkkel, hosszan ezt a csodálatos Jegyest szemlélni; 3. az iránta való szeretettől hajtva követni őt tetteinkben. Ágnest 1989. november 12-én avatta szentté II. János Pál pápa. A latin eredetit lásd Claire d'Assise: Écrits, 82-118. old. A fordítás Balanyi György munkája, több módosítással.

Első levél

¹A tiszteletreméltó és szentséges szűznek, Ágnes úrnőnek, a fölséges és nagy hírű cseh király leányának, ²Klára, Jézus Krisztus méltatlan cselédje és a San Damiano monostor falai közt élő úrnők haszontalan szolgálója; mindig és mindenben az Ön készséges alattvalója, teljes odaadással ajánlja magát, és különös tisztelettel kívánja az örök boldogság dicsőségének elnyerését.
³Szent viselkedése és élete tiszteletreméltó hírének hallatán, mely nemcsak hozzám jutott el, hanem csodálatos módon szinte az egész földkerekségen elterjedt, módfelett örülök és ujjongok az Úrban. ⁴De ezen nemcsak én tudok örülni, hanem örül mindenki, aki Jézus Krisztusnak szolgál és kíván szolgálni.
⁵Ezért, bár Ön mindenki másnál bővebben élvezhette volna a pompát, a megtiszteltetést és e világ méltóságát, amikor dicsőséggel övezve törvényes hitvese lehetett volna a fölséges császárnak, amint ez az Ön és az ő kiválóságához illett is volna, ⁶mégis mindent elvetett magától, szívvel-lélekkel inkább a legszentebb szegénységet és a testi nélkülözést választotta, ⁷s így egy előkelőbb nemből való vőlegényt szerzett, az Úr Jézus Krisztust, aki mindvégig megőrzi szeplőtelenül az Ön szüzességét.

⁸Ha majd megszerette őt, tiszta lesz,
ha majd megérintette őt, még tisztábbá lesz,
ha majd befogadta őt, szűz lesz.

⁹Az ő hatalma nagyobb, származása előkelőbb,
orcája szebb, szerelme édesebb
és egész lénye megnyerőbb.

¹⁰Már körülfonta ölelésével,
aki kebleit drágakövekkel ékesítette,
füleibe fölbecsülhetetlen értékű gyöngyöket függesztett,

¹¹egész külsejét fénylő és ragyogó drágakövekkel halmozta el,
s fejére a szentség jelével megjelölt aranykoronát illesztett.

¹²Ezért tehát, kedves nővérem, vagy inkább nagyon tisztelt úrnőm - hiszen Ön jegyese, anyja és nővére az én Uramnak, Jézus Krisztusnak -, ¹³a sértetlen szüzesség és a legszentebb szegénység fényességes zászlajával felékesítve erősödjék meg a szegény Keresztrefeszített szent szolgálatában, melyet lángoló vággyal kezdett meg. ¹⁴Hiszen ő valamennyiünkért elszenvedte a kereszt kínját, kiragadva minket a sötétség fejedelmének hatalmából, ami - ősapánk bűne miatt - bilincsbe verve tartott minket, és kiengesztelt bennünket Istennel, az Atyával.

¹⁵Ó, boldog szegénység,
mely örök javakkal halmozza el azokat,
akik szeretik és szívükre ölelik őt!

¹⁶Ó, szent szegénység,
aki birtokolja őt és sóvárog utána,
annak Isten a mennyek országát ígéri,
és egészen bizonyosan meg is adja neki
az örök dicsőséget és a boldog életet!

¹⁷Ó, kegyes szegénység,
melyet az Úr Jézus Krisztus
- aki a mennyet és a földet kormányozta és most is kormányozza, aki szólott és meglettek -
minden mást megelőzően méltóztatott magához ölelni.

¹⁸Mert ő azt mondja: a rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, az Emberfiának, azaz Krisztusnak ellenben nincs hová lehajtania a fejét, hanem lehajtván fejét, kiadá lelkét.
¹⁹Ha tehát ilyen nagy és előkelő úr a Szűz méhébe szállott, s megvetetten, nélkülözve és szegényen akart a világra jönni, ²⁰hogy az emberek, akik oly szegények és elesettek voltak és nélkülözték a mennyei táplálékot, a mennyek országának birtokba vételével meggazdagodjanak; ²¹örüljön nagyon és vigadozzék, teljék el rendkívüli örömmel és lelki vidámsággal. ²²Mert íme, Ön nagyobb örömét lelte a világ megvetésében, mint a megtiszteltetésben; a szegénységben, mint a mulandó javakban; és inkább kívánt kincseket gyűjteni a mennyben, mint a földön, ²³mert a mennyben a rozsda nem marja, sem a moly nem rágja, s a tolvajok nem ássák ki és nem lopják el; ²⁴ezért bőséges az Ön jutalma a mennyben, és méltónak találtatott arra, hogy a magasságbeli Atya s a dicsőséges Szűz Fia nővérének, jegyesének és anyjának neveztessék.
²⁵Szentül hiszem: Ön tisztában van azzal, hogy az Úr a mennyek országát egyes-egyedül a szegényeknek ígérte oda és fogja is adni, mert amíg az ember egy múló dolgot szeret, a szeretet gyümölcsét elveszíti. ²⁶Ugyanis lehetetlen egyszerre Istennek és a mammonnak szolgálni. Mert vagy szereti az egyiket és gyűlöli a másikat, vagy az egyiket szolgálja s a másikat megveti. ²⁷Azt is bizonyára tudja, hogy a jól felöltözött ember nem küzdhet meg a mezítelennel, mert sokkal könnyebb leteríteni azt, akin van mit megfogni;^{[3] 28}hogy lehetetlen ugyanannak az embernek dicsőségben sütkérezni itt és Krisztussal uralkodni amott, és hogy könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnakIsten országába jutni. ²⁹Ön azért vetette el magától ruháit, tudniillik a mulandó javakat, hogy birkózás közben ellenfele ne tudjon fölibé kerekedni, s a keskeny úton és a szűk kapun be tudjon jutni a mennyek országába.

³⁰Minden bizonnyal nagy és dicséretes csere:
elhagyni a mulandó dolgokat az örökkétartó javakért,
égi jutalmat érdemelni a földiekért,
százszorannyit kapni az egyszeresért,
és mindezeken felül elnyerni a boldog örök életet.

³¹Ezért tehát kötelességemnek érzem, hogy Krisztus szerelmére tőlem telhetőleg teljes alázattal kérjem az Ön méltóságát és szentségét, hogy igyekezzék minél jobban megerősödni az ő szent szolgálatában, ³²iparkodjék a jóról jobbra s az erényről a tökéletesebb erényre jutni, hogy végül méltónak találja az áhított jutalom elnyerésére Az, akinek szíve minden dobbanásával szolgált.
³³Tőlem telhetőleg arra is kérem az Úrban, hogy engem, mihaszna szolgálóját, és a többi nővéreket, akik itt élnek velem a monostorban, és akik mind nagy tisztelettel viseltetnek Ön iránt, foglalja buzgó imádságaiba, ³⁴hogy segítségükkel kiérdemeljük Jézus Krisztus kegyelmét, és Önnel együtt méltók lehessünk örök színelátását élvezni.
³⁵Isten Önnel, és imádkozzék érettem!^[4]

Második levél

¹A királyok Királya lányának, az uralkodók Ura szolgálójának, Jézus Krisztus méltó jegyesének, s ez okból a legnemesebb királynénak, Ágnes úrnőnek, ²Klára, a Szegény Úrnők haszontalan és méltatlan szolgálója üdvözletét küldi és kívánja, hogy mindig a legtökéletesebb szegénységben éljen.
³Hálát adok a kegyelmek osztogatójának, akitől, hitünk szerint, minden jó adomány és minden tökéletes ajándék származik, amiért téged az erények olyan dús koszorújával ékesített, s a tökéletesség olyan tömérdek jelével halmozott el, ⁴hogy ezért méltónak találtattál arra, hogy fáradhatatlan és tökéletes utánzója légy a tökéletesség Atyjának, akinek szeme semmi tökéletlent nem talált benned.
⁵Ez az a tökéletesség, melynek érdeméért ott fent, mennyei hajlékában, ahol dicsőségtől övezetten ül csillagos trónusán, maga a Király fogad magához téged, ⁶mivel keveselletted a földi királyság méltóságát és elutasítottad magadtól a felajánlott császári frigyet. ⁷Rajongója lettél a szent szegénységnek, s a nagy alázatosság és a lángoló szeretet szellemében annak nyomába szegődtél, akivel méltónak találtattál a legbensőbb szeretetben egyesülni.
⁸Mivel tudom, hogy számtalan erény ékesít téged, kímélni akarlak a fölösleges szószaporítástól, és nem akarlak céltalan fecsegéssel terhelni, ⁹bár meg vagyok róla győződve, hogy semmi sem tűnik szemedben fölöslegesnek, amiből mégoly kevés vigasztalás is áradhat reád. ¹⁰De mivel csak egy a szükséges, ezt az egyet kötöm lelkedre, és Az iránt való szeretetből, akinek szent és tetszetős áldozatul ajánlottad fel magadat, nyomatékosan lelkedre kötöm, ¹¹hogy egy pillanatra se feledkezzél meg feltett szándékodról és második Ráchelként^[5] tartsd mindig szem előtt eredeti elhatározásodat:

amit vállaltál, amellett tarts ki,
amit tenni szándékozol, tedd, ne habozzál,

¹²hanem ellenkezőleg, gyors futással,
könnyű léptekkel
és port alig érintő lábakkal,

¹³biztosan, vidáman és feltartóztathatatlanul
haladj előre az üdvösség útján.

¹⁴Senkinek se higgy, senkiben se bízzál,
aki el akar téríteni szándékodtól
és akadályt akar gördíteni utadba,
csak azért, hogy a tökéletességnek abban az állapotában,
melyre az Úr lelke hívott,
ne tudjad teljesíteni fogadalmadat a Magasságbelinek.

¹⁵Hogy pedig biztosabban járj az Úr parancsainak útján, kövesd tiszteletreméltó atyánk és generálisunk, Illés testvér tanácsát. ¹⁶Az ő tanácsát helyezd föléje mindenki másénak, és tartsd drágábbnak minden ajándéknál.

¹⁷Ha azonban valaki olyasmit talál mondani
és olyasmit próbál sugallni,
ami akadályoz a tökéletességben való előrehaladásban,
vagy éppen ellenkezni látszik isteni hivatásoddal,
ha mégoly nagy tiszteletre is vagy kötelezve az illető iránt,
ne kövesd tanácsát,

¹⁸hanem szegény szűzként
öleld át a szegény Krisztust.

¹⁹Lásd, ő megvetetté lett éretted, kövesd tehát példáját, és légy te is megvetetté érette ezen a világon. ²⁰Ó, nemes királynőm, egy pillanatra se szűnj meg magad elé idézni, nézni, szemlélni és hő vággyal követni Jegyesedet, aki sokkal szebb az emberek fiainál, aki üdvösségedért az emberek legutolsójává, megvetetté, megkínzottá és egész testében sokszorosan megostorozottá alacsonyította magát, s végül a kereszt gyötrelmei között lehelte ki lelkét.

²¹Ha együtt szenvedsz vele, együtt is fogsz uralkodni,
ha együtt bánkódsz vele, együtt is fogsz örvendezni,
ha a kereszten osztozol vele kínjaiban,
a szentek fényességében
fogod birtokolni az örök hajlékokat,
²²s nevedet bejegyzik az élet könyvébe.
s dicsőséges lesz az emberek között.

²³Tehát a földi és mulandó dolgokért a mennyország dicsőségét, a veszendő javakért az örökkétartó jót fogod élvezni örökkön-örökké, és élni fogsz időtlen időkig.
²⁴Élj boldogul, kedves nővérem és úrnőm, Uradban és Jegyesedben; ²⁵nővéreimmel együtt buzgó imádságaidban ajánlj engem is szorgalmasan az Úrnak; mi pedig örvendve örvendünk a sok jónak, amit kegyelmével benned művel az Úr. ²⁶Nővéreidnek is szeretettel ajánlj minket.^[6]

Harmadik levél

¹Krisztusban fölötte igen tisztelt úrnőmnek és az összes halandók közt legkedvesebb nővéremnek, Ágnesnek, a fölséges cseh király édestestvérének, de immár az ég magasságbeli Királya nővérének és jegyesének, ²Klára, Krisztus alázatos és méltatlan szolgálója, a Szegény Úrnők cselédje az üdvösségszerzőjében az üdvösség örömét és minden jót, amit csak kívánni lehet.
³Örömmel hallok jólétedről, kielégítő helyzetedről és azokról a biztató sikerekről, melyeket a mennyei jutalom elnyerésére kezdett úton elértél; ⁴örömöm annál nagyobb, és lelkemet az Úrban annál nagyobb vigasság tölti el, minél inkább tudom és hiszem, hogy azokat a mulasztásokat, melyeket én és a többi nővérek a szegény és alázatos Krisztus nyomdokainak követésében elkövetünk, te csodálatos módon pótolod.
⁵Valóban minden okom megvan az örömre, és ezen nagy örömömet senki sem veheti el tőlem, ⁶mivel már birtokában vagyok annak, amire az ég alatt vágyakoztam. Látom ugyanis, hogy te a ravasz ellenség cselszövéseit, az emberi természet vészt hozó gőgjét és az emberi szíveket megrontó hiúságot az Isten szájából kijövő bölcsesség csodálatos kiváltságának segítségével váratlanul és félelmetes módon összetörted; ⁷látom, hogy te a világ és az emberszívek talajában elrejtett mérhetetlen értékű kincset, mellyel meglehet vásárolni azt, ami által minden a semmiből lett, alázatossággal, a hit erejével és a szegénység karjával már magadhoz ölelve tartod. ⁸Én hát, hogy az Apostol szavával éljek, egyenesen a jó Isten munkatársánakés kimondhatatlan teste esendő tagjai támaszának tartalak téged.
⁹Ki tudna tehát visszatartani attól, hogy ne örüljek ily nagy és csodálatraméltó örömnek? ¹⁰Ezért te is, kedvesem, örülj szüntelenül az Úrban, ¹¹és ne engedd, legkedvesebb úrnőm Krisztusban, az angyalok örömeés a nővérek fejének koronája, hogy a keserűség és a kedvetlenség - akárcsak egy pillanatra is - elhomályosítsa lelkedet.
¹²Fordulj gondolataiddal az örökkévalóság tükre felé, öltöztesd lelkedet a dicsőség sugárözönébe, ¹³állítsd szívedet az isteni mibenlét^[7] képe elé, és elmélkedéssel hasonulj át az istenség tökéletes hasonmásává, ¹⁴hogy te is megízlelhesd azt az elrejtett édességet, melyet maga az Isten a világ kezdetétől tartogat az őt szeretők számára, s melynek ízét barátai már itt ízlelik. ¹⁵Emellett hagyj figyelmen kívül mindent, de mindent, amivel a csalóka és örökké nyugtalanító világ vak követőit be szokta hálózni. Csak azt szeresd fenntartás nélkül, aki szereteted fejében tökéletesen neked adja magát, ¹⁶akinek szépségét a nap és a hold csodálja, s akinek visszafizetése értékben és nagyságban végtelen. ¹⁷Őreá, a Magasságbeli Fiára gondolok itt, akit szűz szült, és akinek anyja a szülés után is szűz maradt. ¹⁸Az ő édességes anyjához ragaszkodjál, mert lám, olyan fiat szült, akit az egek sem tudtak befogadni, ¹⁹és ő mégis szentséges méhének kicsiny rejtekébe^[8] fogadta és szűzi ölében hordozta.
²⁰Ki ne rettegne az emberi nem ellenségének cselvetéseitől, aki a mulandó dolgok fényének csillogtatásával és a dicsőség csalóka ígérgetésével tönkre igyekszik tenni mindazt, ami nagyobb az égnél? ²¹Most már világos számodra - az Isten kegyelméből -, hogy a teremtmények közül a legértékesebb a hívő emberlelke, mely nagyobb, mint az ég, ²²mivel az ég az összes teremtményekkel egyetemben sem képes befogadni a Teremtőt; egyes-egyedül a hívő emberlelke méltó hajlék és szállás számára, mégpedig a szeretet címén, melyet az istentelenek nélkülöznek. ²³Az Igazság mondja: "Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, szeretni fogom őt én is, hozzá megyünk és bennefogunk lakni."
²⁴Amint tehát a szüzek dicsőséges Szüze testében hordozta őt, ²⁵azonképpen nem kétséges, hogy lelkileg te is állandóan tiszta és szűzies testedben hordhatod őt, ha alázatosságának és még inkább szegénységének nyomdokait követed. ²⁶Hiszen benne Azt öleled, aki téged és az egész mindenséget magához ölelve tartja; Azt birtokolod, akihez a világ minden más, mulandójavánál erősebben kell ragaszkodnod. ²⁷Ezekben sok földi király és királyné csalódik, ²⁸kiknek gőgje bár az égig érjen, és fejük a felhőket súrolja, végül szemét módjára enyésznek el.
²⁹Ami pedig azokat a dolgokat illeti, melyekre nézve egyszer már választ kértél tőlem, kötelességemnek érzem felvilágosítással szolgálni.^{[9] 30}Azt kérdezed ugyanis, melyek azok az ünnepek - gondolom, ezek előtted is különösen kedvesek -, melyeket dicsőséges Szent Ferenc atyánk az ételek változatosságával is meg akart velünk tartatni. ³¹Most már tudja meg okosságod, hogy a gyöngélkedők és a betegek kivételével, akikkel szemben étkezés dolgában a lehető legnagyobb kíméletet ajánlotta és írta elő, ³²nekünk, amíg egészségesek és jó erőben vagyunk, hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt böjti ételeken kell élnünk. Más szóval: mindennap böjtölnünk kell. ³³Kivételek e tekintetben a vasárnapok és az Úr születésének ünnepe; ezeken napjában kétszer szabad ennünk. ³⁴Közönséges csütörtöki napokon kinek-kinek tetszésére van bízva a böjt megtartása; ha tehát valaki nem akar böjtölni, nem kötelezhető rá. ³⁵Mi egészségesek azonban vasárnap és Karácsony kivételével mindennap böjtölünk. ³⁶Húsvét egész idejében, továbbá a boldogságos Szűz és a szent Apostolok ünnepein ellenben boldogságos Ferenc atyánk írása szerint csak abban az esetben vagyunk kötelesek böjtölni, ha ezek az ünnepek péntekre esnek. ³⁷Egyébként, mint már mondottam, míg egészségesek és jó erőben vagyunk, kivétel nélkül böjti eledeleken élünk.
³⁸Mivel azonban testünk nincsen bronzból, és ellenálló erőnk nem vetekedhet a kő ellenálló erejével, ³⁹hanem ellenkezőleg, nagyonis törékenyek és mindenféle testi gyöngeségre hajlók vagyunk, ⁴⁰szeretettel kérlek, kedvesem, hogy bölcsen és tapintatosan tartózkodjál a túlzott és lehetetlenül szigorú önmegtagadástól, melyet hallomásom szerint kezdtél. Az Úr nevében kérlek, ⁴¹életeddel dicsérjed az Urat, ésszerű hódolatot mutass be neki, és áldozatodat mindig hintsd meg a bölcsesség sójával.
⁴²Maradj mindig egészséges az Úrban, mint azt magam is kívánom, s magamat és nővéreimet szent imádságaidba ajánlom.^[10]

Negyedik levél

¹Lelke felének, bensőséges és kivételes szeretete jeles befogadójának, a fölséges királynénak, az örök Király Báránya jegyesének, Ágnes úrnőnek, legkedvesebb anyjának és valamennyinél jobban szeretett lányának, ²Klára, Krisztus méltatlan szolgálója és az assisi San Damiano monostorában lakozó szegény úrnők haszontalan cselédje ³üdvözletét küldi, és kívánja, hogy a többi százszor szent szüzekkel Isten és a Bárány trónusa előtt énekelhesse az újéneket, és követhesse a Bárányt, bárhová megy.
⁴Ó, anyám és lányom, a minden századok Királyának jegyese, ne csodálkozzál azon, hogy ritkábban írok, mint azt a te és az én lelkem kívánná és sürgetné, ⁵és ne hidd, hogy az irántad érzett szeretet tüze kevésbé perzselő lánggal lobog anyád szíve mélyén. ⁶A késedelem oka kizárólaga megfelelő hírvivők hiánya és az utak közismert veszélyessége. ⁷Most, hogy írok kedvességednek, örvendek és ujjongok veled a Lélek örömében, Krisztus jegyese, ⁸mert második szentséges szűzként, második Szent Ágnesként csodálatos módon eljegyezted magadat a szeplőtelen Báránnyal, aki elveszi a világ bűneit, miután előbb messze elvetetted magadtól a világ minden hiúságát.

⁹Mert bizony boldog az,
akinek megadatott élvezni eme szent lakoma örömeit,
hogy szíve minden dobbanásával ragaszkodjon ahhoz,

¹⁰kinek szépségét
az összes mennyei karok
vég nélkül csodálják,

¹¹kinek szeretete szeretetre gyújt,
kinek szemlélése felüdít,
kinek jósága bőséggel halmoz el,

¹²kinek édessége betölt,
kinek emléke szelíd fényt vet utunkra,

¹³kinek illatától új életre kelnek a halottak,
s kinek dicsőséges színelátása
a mennyei Jeruzsálem minden polgárát
a boldogság mámorával tölti el,

¹⁴mivelhogy ő az örök dicsőség kisugárzása,
az örök világosság visszfénye
és szeplőtelen tükre.

¹⁵Ó, királynőm, Jézus Krisztus jegyese, ebben a tükörben nézd magadat mindennap, benne szemléld orcádat szüntelenül, ¹⁶s külsőleg és belsőleg úgy ékesítsed magadat, úgy öltözzél az erények változatos sokféleségébe, ¹⁷és úgy övezd magadat virágokkal és ruhákkal, ahogyan hozzád, a fölséges Király tisztaságos lányához és jegyeséhez illik. ¹⁸Ebben a tükörben a boldog szegénység, a szent alázatosság és a kimondhatatlan szeretet fénye lángol úgy, hogy Isten kegyelmével az egész tükröt egyszerre szemlélheted.
¹⁹Figyelj tehát, ismétlem, ennek a tükörnek elejére, tudniillik annak szegénységére, akit jászolba fektettek és kicsiny pólyákba takartak. ²⁰Ó, csodálandó alázatosság, ó, bámulandó szegénység! ²¹Az angyalok királya, az ég és föld Ura jászolban fekszik! ²²A tükör közepében az alázatosságot szemléljed és mellette a boldog szegénységet, nemkülönben a tömérdek fájdalmat és a kínokat, melyeket az emberi nem megváltásáért vállalt magára. ²³A tükör szélén pedig vedd fontolóra azt a kimondhatatlan szeretetet, mellyel a keresztfán szenvedni és rajta minden másnál szégyenletesebb halállal meghalni kívánt.
²⁴Mikor ezt a tükröt a kereszt fájára helyezték, ő maga a következők megfontolást kötötte az arrajárók lelkére: ²⁵" Ó, ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton, nézzetek ide és lássátok, van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam!" ²⁶Mi pedig kiáltozására és jajgatására kiáltsuk feléje egy szívvel, egylélekkel: "Állandóan arra gondol és eleped bensőmben a lelkem."
²⁷Ezért tehát egyre hevesebb lángra gyúlj, ó, királynéja a mennyei Királynak. ²⁸Ezenfelül szemléljed az ő kibeszélhetetlen gyönyörűségét, gazdagságát s el nem múló tiszteletét, ²⁹és szíved túláradó vágyakozásában és szeretetében sóhajtozva kiáltsad:

³⁰"Vonj engem magad után,
fussunk keneteid illata után",
mennyei jegyesem!

³¹Szaladok és el nem fáradok,
míg be nem vezetsz a bornak házába,

³²míg csak bal kezed fejem alá nem illeszted,
jobboddal boldogítóan át nem ölelsz,
és ajkadnak elandalító csókjaival nem illetsz.

³³S míg őt így szemléled, szegény anyácskádat el ne felejtsed. ³⁴Tudd meg, hogy én kitörölhetetlenül belevéstem szívem táblájába boldogító emlékedet, mert mindenki másnál jobban szeretlek.
³⁵Mit mondjak még? Irántad való szeretetemben hallgasson a húsból való nyelv, mert itt a lélek nyelve szól és beszél. ³⁶Ó, áldott lányom, mivel irántad érzett szeretetemet a húsból való nyelv nem tudja tökéletesebben kifejezni, csak annyit tudok mondani, ³⁷amennyit itt tökéletlenül írásba foglaltam. Kérlek, fogadd szeretettel és jóakarattal, és olvasd ki belőle legalább azt az anyai vonzódást, melynek heve nap nap után a szeretet lángjára gyújtja szívemet irántad és leányaid iránt. Szeretettel ajánlj engem és leányaimat Krisztus szeretetébe.³⁸Viszont az én leányaim, főleg testvérhúgom, a nagyokosságú Ágnes szűz az Úrban tőlük telhető buzgósággal a te és lányaid imádságába ajánlják magukat.
³⁹Élj, kedves lányom, leányaiddal, míg csak a nagy Isten dicsőséges trónusa elé nem jutsz, és imádkozzatok érettünk. ⁴⁰Jelen levelem átadóit, a kedves Amatus testvért, aki egyaránt kedves az Isten és az emberek előtt, és Bonagura testvért tőlem telhető módon szeretetedbe ajánlom. Ámen.^[11]

Az Ermentrudis nővérhez írt levél

Ermentrudis Kölnben született, 1240-ben egy zarándoklat nyomán Brugesben telepedettle egy kis remeteségben. Wadding ferences történetíró szerint Kláráról hallvánátalakította remeteségét klarissza monostorrá, majd egész Flandria területénmég további monostorokat alapított. A levél hitelességét egyesek vitatják. Alatin eredetit lásd Claire d'Assise: Écrits, 192-194. old. Fordította fr. HidászFerenc.

¹Drágalátos nővérének, Ermentrudisnak, Assisi Klára, Jézus Krisztus alázatos szolgálója üdvöt és békét kíván.
²Tudom rólad, ó, drágalátos nővérem, hogy Isten kegyelméből szerencsésen kimenekültél e világ szennyéből.
³Éppen ezen örvendezem és gratulálok neked, és újra csak örvendezem, hogy leányaiddal együtt buzgón haladsz előre az erény ösvényein.

⁴Kedvesem, légy hűséges ahhoz,
akinek halálig tartó hűséget fogadtál,
mert majd ő az élet babérkoszorújával
koronáz meg téged.
⁵Rövid ideig tartó a mi földi fáradozásunk,
ám a jutalom örökkétartó.
Ne zavarjanak téged háborgásai e világnak,
mert az eltűnik, mint az árnyék.
⁶Ne ejtse rabul eszedet a csalóka világ üres képzete,
dugd be füleidet az alvilág csábító hangjai elől,
és kísértéseit nagy bátran hárítsd el magadtól.
⁷A kellemetlen bajokat szívesen viseld el,
ha jól megy a sorod, ne fuvalkodjál fel;
az utóbbiak ugyanis hitet követelnek,
az előbbiek pedig mérlegre teszik hitedet.
⁸Amit Istennek fogadtál, hűségesen teljesítsd,
és ő majd megfizet neked.
⁹Ó, kedvesem, tekints az égre,
mely minket hívogat,
s vedd fel a keresztet, és kövesd Krisztust,
ki előttünk járt;
¹⁰mert sok és különféle viszontagság után
őáltala megyünk be az ő dicsőségébe.
¹¹Teljes szívedből szeresd az Istent
és Jézust, az ő Fiát,
ki értünk, bűnösökért megfeszíttetett;
elméd soha ne felejtse az ő emlékezetét.
¹²Elmélkedj állhatatosan a kereszt titkairól,
s a kereszt tövében álló anya gyötrelmeiről.
¹³Imádkozzál és virrasszál szüntelen.
¹⁴És a munkát, melyet jól kezdtél, gondosan fejezd be,
s a szolgálatot, melyet elvállaltál,
szent szegénységben
és őszinte alázatosságban teljesítsed.
¹⁵Ne félj, leányom,
hűséges az Isten minden szavában,
és szent minden cselekedetében;
ő kiárasztja reád és leányaidra áldását;
¹⁶segítőtársatok lesz ő és a legkiválóbb vigasztaló;
ő a mi megváltónk és örökkétartó jutalmunk.
¹⁷Mindketten imádkozzunk egymásért Istenhez,
így ugyanis a szeretet terhét kölcsönösen hordozván
könnyen teljesítjük Krisztus törvényét.
Ámen.^[12]

Szent Klára imája Krisztus öt szent sebéhez

Ezt az imát Szent Klára Szent Ferenctől, mint mestertől tanulta meg, és naponta elimádkozta. Valójában nem a sebekhez, hanem Krisztushoz szól ez az ima, melynek hangulatához Ferenc stigmái is hozzátartoznak. A latin eredetit lásd AFH V.kötetében, 247-249. o. Fordította fr. Barotai Urbán.

Imádság és dicsőítés az Üdvözítő jobb kezéhez

Dicsőség és dicséret legyen néked szentséges jobb Kezed sebéért, Uram Jézus Krisztus. Ezen szent seb által engedd el minden bűnömet, amit ellened vétettem: gondolattal, szóval és cselekedettel, amikor hanyag voltam szolgálatodban, amikor romlott testem gyönyörködött akár aludtam, akár ébren voltam. És tiszteletreméltó szenvedésed által add meg nekem, hogy a te legkegyesebb halálodat és szentséges sebeidet méltóképpen emlékezetemben tartsam, és a te bőkezűségedből testem megfegyelmezésével neked örökké hálát adjak. Aki élsz és uralkodol, örökkön-örökké. Ámen.
Imádság: Miatyánk... Üdvözlet: Üdvözlégy...

A bal kézhez

Dicsőség és dicséret legyen néked a te bal Kezed szentséges sebéért, édességes Jézus Krisztusom. Ezen szent seb által könyörülj rajtam, és változtasd meg bennem mindazt, ami neked bennem visszatetsző. Add meg nekem a győzelmet gonosz ellenségeiddel szemben, hogy a te erőddel legyűrhessem őket. És a te legkegyesebb halálod által szabadíts meg engem a jelen és az eljövendő élet minden veszedelmétől, és tégy méltóvá engem dicsőségedre a te országodban. Ámen.
Imádság: Miatyánk... Üdvözlet: Üdvözlégy...

A jobb lábhoz

Dicsőség és dicséret legyen néked szentséges jobb Lábad sebéért, édességes Uram Jézus Krisztus. Ezen szent seb által engedd meg nekem, hogy bűneimért méltó penitenciát tartsak, és a te legkegyesebb halálod által könyörögve kérlek, hogy engem, a te szolgálódat éjjel és nappal őrizz meg a te akaratodban, és ragadj ki engem a lélek és a test minden veszedelméből, és lelkemet azon a rettenetes napon fogadd be a te hűségedbe és irgalmadba, és vezess el az örökké tartó boldogságra. Ámen.
Imádság: Miatyánk... Üdvözlet: Üdvözlégy...

A bal lábhoz

Dicsőség és dicséret legyen néked szentséges bal Lábad sebéért, legkegyesebb Uram Jézus Krisztus. Ezen szent seb által add meg nekem a teljes búcsút, hogysegítségeddel méltó legyek megszabadulni a büntető ítélettől. És a te szentségeshalálod által kérlek téged, legkegyesebb Jézus Krisztus, hogy azon a napon,mielőtt e földi életből eltávozom, édességes tested és véred szentségét bűneimnekigazi gyónásával és tökéletes penitenciával, lelkem-testem tisztaságával ésa szentolaj kenetével méltó legyek fogadni, és így elnyerni az örök üdvösséget.Ámen.
Imádság: Miatyánk... Üdvözlet: Üdvözlégy...

Az oldalsebhez

Dicsőség és dicséret legyen néked szentséges Oldalad sebéért, jóságos UramJézus Krisztus. Ezen szent seb és szentséges irgalmad túlcsordulása által, melyet egykor megmutattál Longinus katonának, ki oldaladat megnyitotta, most pedig nekünk, mindnyájunknak: könyörögve kérlek, legkegyesebb Jézusom, hogy amint te engem a keresztség által az eredeti bűntől megtisztítottál, úgy a te drágalátos véred által, mely ma az egész földkerekségen feláldoztatik és vétetik, szabadíts meg engem minden jelen és jövendő bajtól, és keserves kínhalálod által adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, hogy téged teljes szívből, teljes lélekkel, minden erőmből szeresselek. Erősíts meg engem a jócselekedetekben, és add meg nekem a végső állhatatosságot a te szent szolgálatodban, hogy neked tökéletesen kedvedre legyek most és szünet nélkül. Ámen.

V: Istenemnek öt szent sebe,
F: Legyen lelkemnek gyógyszere.
V: Krisztus, tőlem sebeiddel
F: A pusztítót távolítsd el.
V: Öt sebeddel, Krisztus, nékem
F: Add meg a te békességed.

Könyörögjünk!

Mindenható örök Isten, ki az emberi nemet Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak öt sebével váltottad meg, add meg a téged kérőknek, hogy akik ezen sebeket naponta tisztelik, az ő drágalátos vére által a hirtelen haláltól és az örök kárhozattól megmenekülhessenek, ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

III. rész Egyéb források Szent Klára életéhez

Privilegium Paupertatis (1216)

A szeráfi szegénység privilégiuma III. Incétől
¹Ince püspök, Isten szolgáinak szolgája, Krisztusban szeretett Klára leányainak és Krisztus más, az assisi San Damiano egyházában élő szolgálóinak, akik úgy a jelenben, mint a jövőben szerzetesi életre kötelezik el magukat, örök emlékezetül.
²Miképpen nyilvánvaló az, hogy egyedül az Úrnak kívánjátok szentelni életeteket, lemondtok az ideiglenes dolgok birtoklási vágyáról. ³Éppenezért mindeneteket eladtátok és a szegényeknek szétosztottátok; feltett szándékotok, hogy az égvilágon semmit sem akartok birtokolni, mindenben annak nyomdokait követve, aki érettünk lett szegénnyé, úttá, igazsággá és életté; ⁴nem riaszt vissza benneteket ezen elhatározásotoktól az anyagi javak hiánya, ⁵mert a mennyei Jegyes balja van fejetek alatt, hogy elviseljétek testetek gyengeségeit, amelyeket a szív törvénye által szabályozott szeretettel födtetek el.
⁶Végül, aki táplálja az ég madarait és öltözteti a mező liliomait, nem fog cserbenhagyni titeket sem élelem, sem ruházat dolgában mindaddig, amíg őkörül nem jár és önmagát nyújtva nem szolgál nektek az örökkévalóságban, vagyis amikor boldogabban átölel titeket az ő jobbjával színelátásának teljességében.
⁷Amint tehát kértétek, a fölséges szegénység melletti elhatározásotok atapostoli jóindulatunkkal megerősítjük, jelen írásunk tekintélyével gondoskodva rólatok, hogy senki ne kényszeríthessen benneteket birtokok elfogadására.^[1]
8És ha valamely asszony nem akarná, vagy nem tudná vállalni ezt az elhatározást, akkor ne lakjon veletek egy fedél alatt, hanem költözzék más helyre.
⁹Elrendeljük tehát, hogy senki emberfiának semmi esetre sem szabad benneteket és egyházatokat meggondolatlanul háborgatni vagy bármilyen zaklatásnak kitenni. ¹⁰Ha tehát a jövőben ezen határozatunkat és rendelkezésünket ismerő egyházi vagy világi személy annak meggondolatlanul ellenszegülni merészel, kétszeri vagy háromszori figyelmeztetés után, feltéve ha vétkét megfelelő elégtétellel ki nem javította, hatalmának és tisztségének méltóságától megfosztassék, és tudja meg, hogy elkövetett gonoszságáért vádlottként az Isten ítélőszéke elé kell állnia; a mi Megváltó Urunk és Istenünk, Jézus Krisztus szentséges testének és vérének vételétől távol legyen, és a végső számadáskor szigorú büntetés sújtsa. ¹¹Mindannyiotokkal, a Krisztus szeretetét megtartókkal legyen a mi Urunk Jézus Krisztus békéje, amíg itt a jócselekedetek gyümölcsét termitek, az ítélő bírónál pedig az örök béke jutalmát elnyeritek. Ámen.

Privilegium Paupertatis (1228)

A szeráfi szegénység privilégiuma
IX. Gergelytől
¹Gergely püspök, Isten szolgáinak szolgája, Krisztusban szeretett Klára leányainak és Krisztus többi szolgálójának, akik az assisi püspökség San Damiano egyházában élnek, üdvöt és apostoli áldást.
²Miképpen nyilvánvaló az, hogy egyedül az Úrnak kívánjátok szentelni életeteket, lemondtok az ideiglenes dolgok birtoklási vágyáról. ³Éppen ezért mindeneteket eladtátok és a szegényeknek szétosztottátok; feltett szándékotok, hogy az égvilágon semmit sem akartok birtokolni, mindenben annak nyomdokait követve, aki érettünk lett szegénnyé, úttá, igazsággá és életté; ⁴nem riaszt vissza benneteket ezen elhatározásotoktól az anyagi javak hiánya, ⁵mert a mennyei Jegyes balja van fejetek alatt, hogy elviseljétek testetek gyengeségeit, amelyeket a szív törvénye által szabályozott szeretettel födtetek el.
⁶Végül, aki táplálja az ég madarait és öltözteti a mező liliomait, nem fog cserbenhagyni titeket sem élelem, sem ruházat dolgában mindaddig, amíg ő körül nem jár és önmagát nyújtva nem szolgál nektek az örökkévalóságban, vagyis amikor boldogabban átölel titeket az ő jobbjával színelátásának teljességében.
⁷Amint tehát kértétek, a fölséges szegénység melletti elhatározásotok atapostoli jóindulatunkkal megerősítjük, jelen írásunk tekintélyével gondoskodva rólatok, hogy senki ne kényszeríthessen benneteket birtokok elfogadására.^[2]
8Senki emberfiának sem szabad tehát ezt a megerősítő iratunkat megsértenie, vagy annak vakmerő szándékkal ellenszegülnie. Ha valaki ezt mégis megkísérelné, a mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak haragját vonjamagára. Kelt Perugiában, szeptember havának 17. napján, pápaságunk második évében.

Hugolino bíboros levele Szent Klárához (1220)

A Legenda említi, hogy a későbbi IX. Gergely pápa "már ostiai püspök korában alázatos hangú levélben gyakran fordult Klárához közbenjárásért" (27).A bíboros mélységesen meg volt győződve Klára életszentségéről. "Örök üdvössége anyjának" nevezi őt, aki majd "az ítélet napján felelni fog érte."- Hugolino szerint a szemlélődő szerzetesnő az imádkozó Egyházat képviseli, amire feltétlenül szüksége van az igehirdető és missziót végző Egyháznak. A latin szöveg lelőhelye: Omaechevarría, 352-353 old. Fordította: fr. Barsi Balázs.

¹Krisztusban legkedvesebb nővérének és örök üdvössége anyjának, Klára úrnőnek, Krisztus szolgálójának, Hugolino, ostiai püspök, szegény bűnös egészen ajánlja önmagát mindazzal együtt, ami, és ami lehet.
²Krisztusban legkedvesebb nővérem! Attól az órától kezdve, mikor szent társalgásotoktól engem a távozás kényszere elválasztott, s a mennyei kincstár ama örömeitől elszakított, oly nagy szívbéli keserűség, könnyek árja és mérhetetlen fájdalom zúdult rám, hogyha Jézus lábainál a szokott kegyesség vigasztalására nem találok, félek, hogy végleg olyan szorongattatás szakad rám, amelytől szellemem ugyancsak ellankad és bensőmben a lelkem elolvad. Méltán, hiszen miután Veled és Krisztus többi szolgálójával megünnepeltem a húsvétot, elveszítettem azt a szívbéli örömet, mely akkor eltöltött, mikor veletek Krisztus Testéről beszélgettem. S miként az Úr is kiragadtatott a tanítványok köréből és a keresztfájára szegeztetett, és őt mérhetetlen szomorúság szállta meg, úgy én is magamra maradtam a tőletek való elválás után. S jóllehet egész mostanáig bűnösnek ismertem és vallottam magamat, de most, miután megértettem érdemeitek kiválóságát, és láttam szerzetesi életetek szigorúságát, csak most tudtam meg igazán, hogy annyi bűn terhel és annyira megsértettem az egész föld Urát, hogy nem vagyok méltó választottainak közösségéhez tartozni és a világi foglalatosságokból kiragadtatni, feltéve, hogy a ti könnyeitek és imádságaitok kiesdik bűneim bocsánatát.
³Tehát neked ajánlom az én lelkemet és rád bízom szellememet, amint Jézus a kereszten Atyjának ajánlotta lelkét, és az ítélet napján felelni fogsz értem, ha üdvösségemről buzgón és figyelmesen nem gondoskodtál, mert biztosan hiszem, hogy a legfőbb bírónál elnyered, bármit kérsz kitartó, nagy buzgóságoddal és könnyeid bőségével. A Pápa úr nem jön most Assisibe, de én megragadva az alkalmat, téged és nővéreidet látni óhajtalak. Üdvözöld Ágnes szüzet, az én nővéremet és minden nővéredet Krisztusban. Ámen.

IX. Gergely levele a Szegény Úrnőkhöz (1228)

A levél 1228 július elején íródott, még mielőtt IX. Gergely Assisibe érkezettvolna, hogy Szent Ferencet július 16-án szentté avassa. A levél tömören tárgyaljaa szemlélődő élet teológiáját. Kifejti, hogy a szemlélődő szerzetesi élet nélkülaz Egyház élete nem teljes. A latin szöveget lásd Omaechevarría, 354-356. old.A fordítás fr. Barsi Balázs munkája.

¹"Szeretett leányának, az apátnőnek, és az assisi San Damianóban lakó szerzetesnők közösségének.
²Az Atyaisten, akinek felajánlottátok magatokat mint szolgálóleányok, irgalmasan leányaivá fogadva titeket, a Szentlélek kegyelmi működése által eljegyzett benneteket, hogy égi Jegyesével együtt a mennyek országában boldogan megkoronázzon titeket. Ezért, mivel Jegyeseteket minden másnál jobban kell szeretnetek - ki az őt szeretőket szeretve, övéit társörököseivé teszi -, ezért minden érzésetekkel egyedül csak őbenne kell gyönyörűséget találnotok, hogy soha semmi se tudjon elszakítani titeket az ő szeretetétől. Hiszen éppen ezért zárkóztatok isteni sugallatra a klastrom rejtekébe, hogy a világról, s ami a világé, arról üdvösenlemondjatok; Jegyeseteket romlatlan szeretettel átölelvén, fussatok keneteinek illata után, míg be nem vezet benneteket isteni Anyjának lakóházába, hogy felüdítsen szerelmének örökké tartó édességével.
³Bízunk benne és biztosan reméljük, hogy ha mindezeket figyelmesen és gondosan megfontoljátok, akkor ami most keserűnek tűnik, számotokra édességgé változik, ami kemény, puhává, s ami zord, könnyűvé lesz, hogy dicsekedhessetek, mivel Krisztusért méltók voltatok szenvedni, aki érettünk gyalázatos halált szenvedett. Mivel a szüntelenül minket érő megszámlálhatatlan keserűség és végtelen sok szorongattatás közepette ti vagytok a mi vigasztalásunk, kérünk mindnyájatokat és buzdítunk az Úr Jézus Krisztusban, valamint ezzel a nektek írt apostoli levelünkkel utasítunk, hogy amint tőlünk tanultátok, Lélek szerint járjatok, felejtsétek el az Apostollal, ami mögöttetek van, és feszüljetek neki az előttetek levőknek(Fil 3,13), a kiválóbb adományokra törekedve, hogy erényekben egyre bővelkedjetek, dicsőítsétek meg Istent magatokban, és tegyétek teljessé örömünket, mert mi titeket, kedvelt leányainkat (sőt, ha szabad mondani, úrnőinket, mivel a mi Urunk jegyesei vagytok) bensőséges szeretettel veszünk körül.
⁴Mivel pedig, reményünk szerint, egy lélekké lettetek Krisztusban, kérjük tőletek, hogy imádságaitokban mindig emlékezzetek meg rólunk, és Istenhez emelve áldott kezeiteket, állandóan kérjétek, hogy ő, aki tudja, hogy emberi törékenységünk miatt akkora veszélyeknek kitéve megállni nem tudnánk, kegyelmével minket megerősítve, a tőle ránk bízott feladatot oly méltó módon tudjuk teljesíteni, hogy az neki dicsőségére, az angyaloknak örömére, nekünk pedig és az irányításunkra bízottaknak üdvösségére váljék" , stb.

Rainaldus bíboros körlevele a huszonnégy klarissza monostornak(1228)

Szent Klára Rendje tüneményes gyorsasággal terjedt el, amint ez a dokumentumokból kiderül (Legenda 10; Perugiai Legenda 9,45). Az 1228. augusztus 18-án kelt levél felsorolja az akkoriban működő monostorokat és kinevezi Fülöp testvért a Szegény Úrnők vizitátorává. A latin szöveget lásd Omaechevarría, 358-361. old. Fordította fr. Barsi Balázs.

¹A szeretett anyáknak, nővéreknek és leányoknak,^[3] Krisztus, a Vőlegény, vagyis Isten Fia szolgálóinak, a szegény monostorok apátnőinek és közösségeinek, akik az assisi San Damianóban, a vallegloriai (spellói) Santa Mariában, Perugiában, Folignóban, Firenzében, Luccában, Sienában, Arezzóban, Borgóban, Acquavivában, Narniban, Cittŕ di Castellóban, Todiban, a tortonai Santa Seraphiában, Faventiában, Milánóban, Páduában, Trentóban, Veronában, Orvietóban, Eugubióban, a terni San Paulóban, a spoletói San Paulóban és Cortonában vannak: Rainaldus, Isten irgalmából a Szent Eustachius diakónus-bíborosa, a Pápa úr camerlengója (kamarása), üdvöt kíván és azt, hogy egykor a Vőlegény királyi palotájába vezettessenek.
²A testi nyelv fizesse vissza a Teremtőnek a köteles dicséret adóját, a lélek tüze is lobbanjon fel, mert oly nagy áldásainak és ajándékainak sokasága,hogy a jelen adományaiból megsejthetjük, mily nagy lesz bőkezűségének örök kegyelme az örökkévalóságban. Íme a ti Atyátok és Uratok^[4] tett engem a földön helyettesévé, akinek irántatok való szeretete nem fogyatkozik, hanem napról napra növekszik. Illő tehát és üdvös, hogy ezen ifjú leányokhoz, akikre a Vőlegény a legtisztább szeretettel támaszkodik, a Vőlegény barátja és Krisztus helytartója, az Úr egyetemes nyájának pásztora és püspöke, örök szeretettel kötődjék.
Mi pedig nem lépünk az ő (pápa) helyére, hanem odajárulunk hozzá, hogy angyala^[5] által tegye meg azt, amit sok gonddal küszködve, ő maga nem tud megtenni. Ugyanis a mennyek Királya és Ura, aki önmagától és önmagában minden fölött hatalommal rendelkezik, sok mindent megcselekszik szüntelenül szolgáló angyalai által.
³A Pápa úr ugyanis megfontolván, hogy mily szeretettel és őszinteséggel viseltettünk irányotokban mindezideig, hogy üdvösségeteket, szeretett leányaim, a szív minden érzésével óhajtjuk, gondozásotokat, amit ő maga végzett még abban az időben, amikor kisebb hivatalt töltött be, ránk akarta bízni. Ezért atyai törődéssel gondoskodva rólatok, leányaink, az Istenhez és hozzátok leghűségesebb Pacificus testvér kérésének engedve - akinek a teher már hordozhatatlannak látszik-, a mi legkedvesebb és szívünk legbensejébe fogadott jámbor és istenfélő Fülöp testvérünket a pápa sajátos megbízásából vizitátorotokká nevezzük ki. Jelen levelünkkel az ígért engedelmesség nevében elrendeljük, hogy úgy fogadjátok őt, mint Isten szolgáját, köteles tisztelettel és mint üdvösségetekért buzgólkodó embert, aki értetek annyi gondot és fáradalmat vett magára. Figyeljetek az ő üdvös intelmeire és parancsaira, vessétek alá magatokat rendelkezéseinek és kívánságainak, mivel a legteljesebb hatalommal rendelkezik fölöttetek, tudva, hogy soha semmit se vonunk vissza abból, amiről ő úgy ítélte, hogy büntetendő vagy más módon elrendezendő.
⁴Mindannyiotoknak és egyenként is adassék meg a legboldogabb vég, a végső állhatatosság, és szálljon le mindnyájatokra a mindenható Isten áldásaés maradjon veletek mindörökké.
Kelt Perugiában, augusztus havának 18. napján, IX. Gergely Pápa úr pápaságának második évében.

Assisi Szent Ágnes levele nénjéhez, Klárához (1232 körül)

Ágnes legelső és leghívebb követője volt Klárának, útjaik azonban hamar szétváltak. Szent Ferenc ugyanis Ágnest Hugolino bíboros tanácsára már 1219-ben, legkésőbb 1221-ben a Firenze melletti Monticelli monostor élére állította. Klára valószínűleg nem állt levelezésben húgával. Ágnesnek ez az egy levele maradt fenn, amelyben őszintén megvallja, milyen nehezen viseli el a nővérétől és társnőitől való elszakadást. Viszont az új közösség elfogadta őt vezetőjének, és mindenben hűségesen ragaszkodnak az eredeti szigorú szellemhez.
A levél stílusa ünnepélyes; nyelve elegáns latin. Lazzeri szerint eredetileg umbriai nyelven íródott, s ennek latin fordítása maradt ránk. Fassbinder ezt a kor szokásával magyarázza és megjegyzi, hogy a fordító a mondanivaló kiemelésére stilizálta a levelet. A latin eredetit lásd Omaechevarría, 363-365. old. Fordította fr. Hidász Ferenc.

¹Krisztusban tiszteletreméltó anyjának és úrnőjének, a hőn szeretett, kiváló úrnőnek, Klárának meg az egész közösségnek, Ágnes, Krisztus alázatos és legkisebb szolgálója. Teljes alázattal és hódolattal borul lábaitokhoz, és mindazt kívánja, ami édesebb és drágalátosabb lehet a legfölségesebb Királyban.
²Mivel mindenkinek úgy van megszabva a sorsa, hogy sohasem maradhat meg egyazon állapotban, ezért amikor valaki úgy gondolja, hogy jól megy a sora, akkor kerül bajba. Tudd meg ebből, anyám, hogy nagy a szorongatottságom és mérhetetlen a testi-lelki szomorúságom, módfelett rám nehezednek a terhek, és igen gyötrődöm és kis híján szólni sem bírok, azért, mert tőletek és többi nővéreimtől testben távol vagyok, noha azt hittem, hogy ezen a világon veletek együtt élek és halok. Ez a szorongattatás elkezdődött, de nem tudni, mikor lesz vége; nem tud megszűnni, sőt mindinkább növekszik; nemrég tört rám, de semmiképp sem akar csillapodni. Mindig a közelemben van, és nem kíván tőlem eltávolodni. Azt hittem, hogy egyazoknak a halála és élete itt a földön, akiknek egy a lakása a mennyben, és egy lesz a sírja azoknak, akiknek egyforma a természete; de, amint látom, csalódtam, gyötrődöm, elhagyott lettem, mindenfelől szorongatás vesz körül.
³Ó, jóságos nővéreim, kérlek titeket, osztozzatok fájdalmamban, velem együtt sírjatok, nehogy valaha is ilyeneket kelljen elszenvednetek, és lássátok: nincs olyan fájdalom, mint az én fájdalmam. Ez a fájdalom szüntelenül gyötör, ez a bágyadtság állandóan kínoz, ez a tűz folyton éget, emiatt szorongattatom mindenfelől, s nem tudom, mit válasszak. Kérlek benneteket, segítsetek rajtam jámbor imádságaitokkal, hogy ez a szorongattatás elviselhető és könnyű legyen számomra. Ó, édesanyám és úrnőm, mit is mondjak, hiszen nem is remélhetem, hogy titeket, nővéreimet testileg valaha is viszontláthatlak.
⁴Ó, ha ki tudnám fejezni lelkemnek érzéseit úgy, ahogy szeretném! Ó, ha fel tudnám tárni ezen a lapon előttetek azt a sok fájdalmat, amit még várok, s ami szüntelenül előttem áll! Ég belül a lelkem, a szorongatások szűnni nem akaró lángja gyötör; sóhajtozik belül a szívem s a szemeimből folyton-folyvást könnypatakok törnek elő. Egészen hatalmába kerített a szomorúság, lelkem legbelül teljesen elsorvad. Hiába keresek vigasztalást, nem találok. Fájdalmat fájdalomra halmozok, mikor szívemben arra gondolok, hogy nincs reményem arra, hogy valaha is viszontlássalak akár titeket, akár nővéreimet.
⁵Ebben a tekintetben nincs szeretteim közül senki, aki megvigasztaljon. Más tekintetben nagy a vigasztalásom, és ti is együtt hálálkodhattok velem, mert nagy egyetértést, nem pedig szakadást találtam, nagyobbat, mint hittem volna; mindenki nagy örömmel és örvendezéssel fogadott engem és áhítatos tisztelettel engedelmességet fogadtak nekem. Valamennyien Istennek és nektek, meg közösségteknek ajánlják magukat, és én, magamat meg őket mindenestül és minden tekintetben nektek ajánlom, hogy mint nővéreiteknek és leányaitoknak buzgón viseljétek gondunkat, tudván, hogy én és ők, minden időben és sértetlenül megtartjuk intelmeiteket és rendelkezéseiteket.
⁶Ezenkívül tudjátok meg, hogy a Pápa úr - ahogy azt előadtam és akartam - mindenestül és mindenben teljesítette kérésemet a ti és az én szándékom szerintabban az ügyben, amelyről ti is tudtok, tudniillik a tulajdon kérdésében.^[6] Könyörögve kérlek titeket, kérjétek meg Illés testvért, hogy minél gyakrabban látogasson meg engem, hogy megvigasztaljon az Úrban.

Szent Bonaventura levele az Assisi klarisszákhoz (1259)

Szent Bonaventura valószínűleg nem ismerte személyesen Szent Klárát. Szent Ferencről írt Legenda Major-jában (1263) mégis igen bensőségesen emlékezik megróla: Szent Ferenc példájára "szüzek tértek örökös tisztaságra, akiknek legelső hajtása volt amaz, Isten szemében legkedvesebb Klára szűz, aki mint feslő, ékes virág illatozott és ragyogó csillagként tündöklött." (IV,6; Burka Kelemen fordítása). A Szeráfi Doktor generálissága idején történt, hogy a Szegény Úrnők alapítója bekerült a ferences szentek naptárába és liturgikus ünneplésben részesült. Bonaventura állandó kapcsolatot tartott fenn a párizsi klarisszákkal; nekik írta a Tökéletes életről című munkáját. Ezt a levelet Alverna hegyéről küldte az assisi nővéreknek, ahol éppen ekkor - 1259-ben - dolgozott legismertebb művén: A lélek zarándokútja Istenbe címűn, melynek gondolatai előkerülnek az alábbi levélben is: Nincs más Istenhez vezető út, csak a megfeszített Krisztus lángoló szerelmét szemlélő. A latin szöveget lásd Omaechevarría, 367-369. old. A fordítás fr. Barsi Balázs munkája.

¹Krisztus Jézusban szeretett leányainak, az assisi Szegény Úrnők Szent Klára monostora apátnőjének és minden nővérének, Bonaventura testvér, a Kisebb Tesvérek Rendje minister generalisa és szolgája üdvöt kíván, és kívánja, hogy a felkészült szent szüzekkel együtt kövessék a Bárányt, bárhová megy.
²Szeretett leányaim az Úrban! A szent Atya hajdani társa, a mi igen szeretett Leó testvérünk révén a minap értesültem arról, hogy mint az örök Király jegyesei, miképpen törekedtek szolgálni a szegény és megfeszített Krisztust teljes tisztaságban; ezen igen megörültem az Úrban, és jelen soraimmal buzdítani szeretnélek benneteket a jámborságra és bátorítani, hogy boldogságos Anyátok (Klára) erényeinek nyomdokait gondosan kövessétek, akit a Szentlélek tanított az egészen szegény Szent Ferenc által. Semmi mást ne akarjatok bírni az ég alatt, csak azt, amit maga (Klára) Anya tanított, tudniillik Krisztust, és pedig a megfeszítettet,^[7] akinek vére illata után futva, az Anya példáját követve, szeretett leányaim, a szegénység tükörét, az alázatosság példáját, a türelem pajzsát, az engedelmesség kitüntető címét bátran ragadjátok magatokhoz, és az isteni szeretet tüzétől felgyújtva, szíveteket egészen neki adjátok át, aki értünk a kereszten a saját szívét ajánlotta fel Istennek, az Atyának. Így lesztek Anyátok példájának világosságába öltözve, az örök tüzekkel édesen felgyújtva, minden erény illatát árasztva, Krisztusnak, a Szűz Fiának és az okos szüzek Jegyesének jó illatai azok számára, akik üdvözülnek és azoknak is, akik elvesznek.^[8]
3Virrasszatok tehát szenvedélyes kitartással, az áhítat szellemét magatokban buzgón fenntartva, hogy midőn kiáltás hallatszik: "Jön a Vőlegény!" hűségesen elébe siethessetek lelketeknek a szeretet és öröm olajával teli lámpásaival, miközben a balga szüzek kizáratnak, ti pedig bevonultok az örök örvendezés lakodalmas asztalához, ahol Krisztus az ő jegyeseit az angyalok és választottak közé ülteti, és körüljárva felszolgál nekik, tudniillik az élet kenyerét, a megölt Bárány testét és a kereszten annak a szeretetnek tüzében megsütött halat, amellyel oly hevesen szeretett titeket, és italt is fog adni, emberségének és istenségének fűszeres borát, amelyet az ő legkedvesebb barátai isznak, és amelytől megittasodnak csodálatos józansággal kedvesei,^[9] élvezvén az őt félők számára egykor elrejtett édesség bőségét, és örökre azt szemlélik, aki nemcsak az emberek fiainál ékesebb, hanem még az angyalok ezreinél is, akibe maguk az angyalok is vágyva vágynak bepillantani, mert ő az örök világosság visszfénye és Isten fölségének folt nélküli tükre és a paradicsom dicsőségének ragyogása.^[10]
4Ezért tehát, kedves leányaim, ragaszkodjatok hozzá állandóan, mint egyetlen örök javunkhoz, és ha jónak látjátok, ajánljatok engem, bűnöst az ő kimondhatatlan irgalmasságába, állhatatosan kérve, igazgassa irgalmasan az én lépteimet az ő csodálatos neve dicsőségére és tiszteletére, és Krisztus rámbízott kisded nyájának üdvösségére.

Függelék

Szómagyarázat Szent Klára életének forrásaihoz

ABBATISSA - A bencés hagyományból vett elnevezés; a monostor legfőbb elöljárója: apátnője. Szent Ferenc nem akarta, hogy közössége vezetőit priornak, superiornak vagy apátnak hívják. Hozzá hasonlóan Szent Klára is idegenkedett az apátnői címtől és feladatkörtől. De mivel a körülmények ezt megkívánták, és a Szeráfi Atya is erre kérte őt, elfogadta az apátnői kinevezést, de ferences tartalommal töltötte meg, amikor apátnőnek és édesanyának nevezi a hivatal viselőjét. Azt kívánja tőle, hogy "legyen előrelátó és tapintatos nővéreivel, mikénta jó édesanya leányaival".
CLAUSTRUM - bezárt hely, klastrom, kolostor. A magyar "kolostor" szó szláv közvetítéssel ebből a latin szóból származik. A klarisszák esetében a monostor belső része, ahol a nővérek laknak, s ahová idegenek nem léphetnekbe. Nem egészen azonos a mai értelemben vett klauzúrával. San Damiano belső udvarát és a körfolyosót is ezzel a szóval jelölik a források.
CONVENTUS - Ez a szó az idők folyamán jelentésbeli változáson esett át. Az ősi ferences dokumentumokban nem jelent kolostori épületet, vagy magáta kolostort, hanem emberek együttélését, közösséget, akik szerzetesi családot alkotnak; közös regula alatt vagy a közös élet jóváhagyott normái szerint élnek, jól körülhatárolt jogokkal és kötelezettségekkel.
DISCRETAE - Szent Klára Regulájában ők az apátnő tanácsadói. A szó jelentése utal a tanácsadóktól megkívánt belső tulajdonságra. A Szeráfi Anya szerint az apátnő tanácsadóit egyszerűen kell választani: nem a legöregebb vagy a legtapasztaltabbak közül, hanem a legdiszkrétebbeket (tapintatos). Innen az elnevezésük.
ORDO - Az örökfogadalmas szerzetesi közösségek hivatalos, jogi megnevezése. Magyarul a "Rend" szóval fordítottuk.
RELIGIO - Többjelentésű szó: vallás, vallásosság, istentisztelet, vallásos társulat. A ferences közösségek kezdetben ezt a szót alkalmazták közös életük jelölésére. Az itt közölt szövegekben szinte mindig ebben a jelentésben szerepel, s a "Szerzet" szóval fordítottuk.
SOROR - Az apácákat Szent Klára Regulájában általában soror névvel jelölik, ami nővért jelent, de nem lehet teljesen kizárni a hagyományos monialis, monacha(szerzetesnő) szót sem. Lehet, hogy Szent Klára Rendjének köszönhető a soror (szerzetesnővér, kedvesnővér) elnevezés elterjedése. Itt párhuzam vonható a Kisebb Testvérekkel, akiknek a hivatalos elnevezésében szereplő frater (testvér) szó minden bizonnyal döntő hatással volt arra, hogy a későbbi szerzetesrendekben általánossá vált ez az elnevezés a nem-pap szerzetesek jelölésére.

Irodalom

Felhasznált szövegkiadások és fordítások
Archivum Franciscanum Historicum, Tomus V.(1912) (Az "Imádság Krisztus öt szent sebéhez" latin szövegét tartalmazza.)
Archivum Franciscanum Historicum, Tomus XIII.(1920), 403-507. old. (A szentté avatási per szövege XIV. századi umbriai nyelven.) (Rövidítése: AFH)
Balanyi György: Szent Klára élete. Kézirat. Budapest, 1955.
Becker, Marie-France - Godet, Jean Franois OFM - Matura, Thaddée OFM: Claire d'Assise: Écrits. Paris, 1985. (Sources Chrétiennes 325.)
Fonti Francescane, Assisi, 1990. (4. kiadás)
Grau, Engelbert OFM: Heiligsprechungsprozess der Heiligen Klara von Assisi,Übersetzung aus der umbrisch-italienischen Fassung, in: Audite Poverelle - Klarissen, 2. Jahrg. Heft 4 Dez. 1989.
Grau, Engelbert OFM - Hardick, Lothar OFM: Leben und Schriften der Heiligen Klara von Assisi. (Franziskanische Quellenschriften 2.) Werl, 1988.
Omaechevarría, Ignacio OFM: Escritos de Santa Clara y documentos complementarios(Biblioteca de autores cristianos) Edicion bilingüe, Madrid, 1982. (2. kiadás)
Pisma sw. Franciszka i sw. Klary. Warszawa, 1992.
Vorreux, Damien OFM (szerk.): Sainte Claire d'Assise: Documents. Biographie, écrits, proces et bulle de canonisation, textes de chroniqueurs, textes législatifs et tables. Paris, 1983.

Felhasznált irodalom

Boccali, Joannis M. OFM: Opuscula S. Francisci et scripta S. Clarae Assisiensium. Assisi, 1978.
Szent Bonaventura misztikus művei (A lelki élet mesterei V.). Fordították: Barsi Balázs OFM és Várnai Jakab OFM. SZIT, Budapest., 1991.
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. (Magas Edit szerk., Budapest, 1990.) 50-51. old.: Szent Ágnes Szűz.
Klara von Assisi - eine Botschaft des Lichtes, Éditions du Signe, Strasbourg,1991.
Lainati, Chiara A. OSC: Assisi Szent Klára. Agapé, Novi Sad, 1990.
Mailleux, Georges: Thesaurus Celanensis. Corpus des sources franciscaines I., Louvain, 1974.
Szent Benedek regulája. Ford. Dr. Söveges Dávid OSB. Bencés lelkiségi füzetek 1. Pannonhalma, 1992.
Assisi Szent Ferenc Perugiai Legendája, Helikon kiadó, 1990. Fordította, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Varga Imre fr. Kapisztrán OFM.
Szent a Szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza Szent Bonaventurától. Fordítottadr. Burka P. Kelemen OFM. BP., 1942.
Szentek élete (Szerkesztette: Dr. Diós István, harmadik, javított kiadás SZIT.,Bp., 1990.) 426-432. old. Szent Klára, 777-781. old. Prágai Szent Ágnes.

Liturgikus idézetek mutatója